A "szervezők" közül nagyon nem vette senki sem a fáradságot, hogy elgondolkozzon az előző poszton, és magyarázatot adjon arra, hogy miért nem szóltatok. Jó, egy már biztos: ha lesz is harmadik házibuli, bizonyos emberek ne várják el, hogy meghívjam őket, mert nem fogom. Döbbenet, hogy még azok után is képtelenek vagytok egy indoklást írni, hogy szembesítelek titeket azzal, mennyi mindent tettem a közösségért. Szerintem magatok sem tudnátok egy épkézláb okot mondani. Gusztustalan ez a felfogás, hogy xy-nak (nevet nem mondok) valaki nem szimpi, és akkor őt közösítsük is ki. Na meg a kétszínűség! Legalább, ha már rákérdezek valakinél, hogy mi baja velem, akkor ne vetítsen, hanem az igazat mondja! Az nem igaz, hogy nincs velem bajotok, vagy legalább xy-nak nincs velem baja. Mert akkor hívtatok volna. És igazából mióta ez az egy ember a társaságunk tagjává vált, én gyakorlatilag ki lettem túrva onnan. Biztosan magára ismer. Most már, ha írnátok se mennék, bár tudom, hogy úgysem fogtok írni. Nem is kell. Egyszerűen megundorodtam. Mindegy, jó nyaralást nélkülem, legalább nem rontom a levegőt. Szánalom a köbön.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.