Nemrég tudtam meg, hogy hétfőre vagyok beosztva szóbelizni. Ez váratlanul ért, mert mindvégig keddre számítottam. Rá kellett jönnöm, hogy az időm vészesen fogy, és a tételekkel sehogyan sem állok. Így a hétvége, főleg a vasárnap tanulással telt. Hajnali kettőig olvastam a tételeket, utána a szúnyogok miatt még egy óráig nem tudtam elaludni. Végül 3 órát aludtam, de ez egyáltalán nem látszott rajtam a suliban. Egyébként mindenkinek álmatlan éjszakája volt a tanulás miatt, ahogy hallgattam a sztorikat. Én még az iskolában is átnéztem a tételeket, hogy biztosra menjek. A második csoportba voltam beosztva, először úgy volt, hogy fél 10-kor kell felmennünk, de aztán egy bő órával elcsúszott a kezdés. Ennek nagyon örültem, mert ez alatt az idő alatt még gyorsan meg tudtam tanulni, amit nem tudtam. Aztán a nagy füzetlapozgatás közepette egyszer csak behívtak. Elsőnek magyar tételeket kellett húznom. Irodalomból a művész alakja Thomas Mann műveibent, nyelvtanból pedig a nyelvváltozatokat húztam. Előbbi nem sikerült valami jól, igazából csak a Tonio Kröger történetét meséltem el, de a tanárnak ez nem volt elég, kíváncsi volt Thomas Mann más műveire is, amikről persze halvány gőzöm nem volt, így mikor a Lotte Weimarban című mű főszereplőjét kérdezte, arra csak annyit tudtam mondani, hogy biztosan Lotte. Erre a tanár azt kérdezte, hogy én most viccelődök vele, vagy érettségizek. A nyelvtan feleletem már egy fokkal jobb volt, ott a belekérdezésekkel sikerült segítenie. A lényeg, hogy nem húzatott velem póttételt, szóval nem buktam meg, viszont a négyesnek annyi. A következő a történelem volt. A nagy földrajzi felfedezéseket húztam, aminek nagyon örültem, mert azt pont tudtam. Szinte le se lehetett állítani, összefüggően feleltem, a végén feltett pár kérdést a töri tanár, amikre nagyjából tudtam a választ. Szerintem nem rontom le a négyes írásbelimet. Végül informatikából kihúztam a szoftvereket. Elmondtam róluk mindent, amit tudni kell, a tanár bele se tudott kötni. Két kérdést még feltett, de azokra hibátlanul válaszoltam. Azt mondta, teljeskörű volt a feleletem. Ezt én úgy értelmezem, hogy 100%. Ezek után megkönnyebbülten léptem ki a díszteremből, azzal a tudattal, hogy kezdődhet a jól megérdemelt szünet. Marciékkal még beültünk sörözni, aztán hazamentünk. Otthon aludtam két órát. Most, hogy nem kell tanulni, meg az érettségi miatt stresszelni, valahogy hatalmas űrt érzek, nem tudok magammal mit kezdeni. Legalább lenne jó idő, akkor mehetnék strandra, vagy valami. De az idén szerintem még csak nyár se lesz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.