Tegnap voltam a Photo Hall-ban (jó drága hely), 3300 Ft-ért hozzájutottam egy Maxell Digital Peanutz füleshez. A közép tartomány jobban érvényesül, mint anno a Logitechnél, de megfelelő hangszín beállítások mellett tökéletes, ráadásul kényelmes is. Utána még ittunk egy jegeskávét Takáccsal a Mekiben. Itthon nagy nehezen megírtam az irodalom házidogát Az ember tragédiájáról, nagyjából megvan két oldal. Csak legyen egy hármas, több nem kell.

Ma nagy tömegeket mozgatott meg az iskolában a Nivea-kampány, meg a Viva Megálló c. műsorának forgatása. Én csak csendben meglapultam a teremben. Ahhoz képest, hogy mára töriből felelést ígért a tanár, semmi nem lett belőle. Amúgy ez utóbbi volt az egyetlen óra, amin csináltunk is valamit. Matekon meg kikaptuk a kisérettségit, meglepően jó lett, 61%, négyes. Még több is lehetett volna, ha fél órával tovább dolgozhattam volna. Reméljük, élesben is legalább ennyire jól fog sikerülni, és nem csak a matek, hanem az összes. Elvégre mához két hétre már túl leszek egy irodalom és egy matek írásbelin, és még azon a héten lesz egy töri is, rá két hétre meg egy info. Az alatt a két hét alatt jó volna a kondizást végre-valahára elkezdeni. Így is, arról már lekéstem, hogy a strandidőszakra faszán nézzek ki. Még ha egy hónapon keresztül, nap mint nap edzek, akkor se fogok elérni annyira látványos változást. Esetleg augusztusra már tűrhető lesz, de az meg kit érdekel, akkor már vége is a nyárnak.

Mindegy, ez nem most lesz még. Amire most kell összpontosítani, az a ballagás. Elvégre 10 nap múlva itt van. Nagyon durva, hogy elszaladt ez a négy év. Nemrég még a gólyatáborban ücsörögtünk, majd a gólyabálon szerencsétlenkedtünk, aztán udvaroltam Heninek, aztán pofára estem... vagy ott volt életem első diszkótúrája, ami kudarcba fulladt; az első osztálykirándulás, az első szilveszter a hülye táncommal együtt, a Mricu-partyk, a nagy nyári átváltozásom és "megkomolyodásom", az első Blingezések... ezeket az emlékeket már senki nem hozza vissza. Itt ültünk ebben az iskolában durván 700 napot, összezárva, és már csak 8 tanítási napot töltünk együtt, ami elenyésző az eltelt időhöz képest. Azt nem mondom, hogy tökéletes közösséget alkottunk a négy év alatt, mert voltak ugyan maximális harmóniában eltelt időszakok, de voltak ellenségeskedések, viszályok is. Most, ha vannak is problémáink, ha akarnánk se tudnánk változtatni rajtuk, meg nem is volna értelme. Itt van még másfél hét, meg egy nyár, ami alatt lehet, hogy nem is fogunk nagyon összejárni -nekem mondjuk teljesen mindegy, lesz mit csinálnom-, utána meg mindenki megy a maga útjára. Hát igen, ezt is megértük, itt véget ért a középiskolás kor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.